Gerlecz Lászlóné

Kedves Főorvos Asszony, Főorvos Úr és tündérléptű nővérkék!

Hálás szívvel köszönöm azt a hozzáértő, jóindulatú segítséget, amelyekben önöknél részem volt. Köszönöm, hogy elesettségemben olyan ellátásban részesítettek, melyet nem lehet eléggé megköszönni. Ám bízom a szép szó erejében, s abban, hogy mindenki megkapja a maga jutalmát. Had szóljon helyettem a költő avatottabban:

„ Minden embernek a lelkében dal van,

És a saját lelkét hallja minden dalban,

S akinek szép a lelkében az ének,

Az hallja a mások énekét is szépnek.“

(Babits Mihály)

Kívánom, hogy még sokáig tudjanak gondoskodni rólunk,  elesettekről, kiszolgáltatottakról, olyan szeretettel, hozzáértéssel, szép szóval és csendes figyelemmel, mint ahogy ezt itt megtapasztaltam